CSÚSZDÁS BRINGA – azaz a „szöcsda”

Ez az az ötlet, ami nem a mi fejünkből pattant ki. Az általunk látogatott rendezvényeken mindig kíváncsiak vagyunk a közönség véleményére is, s bizony a csúszdás biciklit valaki tavaly, a Budafoki Borfesztivál Művész utcájában álmodta meg és vetette papírra. Nekünk pedig volt egy éppen kallódó dupla biciklink, így hát miért is ne? Csináltunk egy csúszdásat. Vagy mégsem?

A dupla bringa már adott volt: kiskertes biciklink mintájára már készítettünk egy ikertesót. A csúszda egy hirtelen autópályás lehajtásból származik, Ben ugyanis menet közben vette észre valahol. Így már csak egy kis plusz vasra volt szükség.

Először a bicikli gerince született meg. Erre fel is került a csúszda, és Ben halált megvető bátorsággal fel is mászott rá, de az egész szerkezet olyan instabilnak tűnt, hogy végül ismét a „több jobb” elve mellett tettük le a voksunkat. És lett több. Ide egy kis vas, oda egy kis erősítés, csak ide egy átlót, csak oda egy, csak biztosítéknak, és máris egy igazi monstrum lett belőle.

Felmászni már fel lehetett rá, de kapaszkodó nélkül elég izgalmas volt fent ülni a csúszda tetején. Így készültek el a „szemek”. Ekkor már gyanús volt nekünk, hogy ez nem egy egyszerű csúszdás bringa lesz, és már viccelődtünk is, hogy elefánt, vagy valamilyen rovar, de ekkor még nem láttuk az igazi valóját.

A csúszda felkerült, és ekkor derült ki, hogy nem csak a csúszda, de valahogy a két biciklinél hagyott rész is eléggé gyerek méret lett: egy komolyabb felnőtt egészen biztosan nem fér el rajta. Maximum, ha fél lábbal teker. Ekkor következett a kormánymagasítás és csonkítás és természetesen a biztonság végett a rögzíthető fék. Működik. Szűk, de működik.

És akkor az imádott festés. Soha, de soha a mutánsbringák történelmében nem ment még ilyen simán valami. Ránéztünk, választottunk két színt, Ben megfestette, és ennyi. Jól néz ki. Nem is tudom, igazi mutáns ez, hogy nincs rajta öt réteg festék?

Az igazán izgalmas azonban a száradás közben történt. Állt kint a műhely előtt a bringa (természetesen csúszda nélkül, hiszen az az eredeti színében maradt) ránéztünk, és… hiszen ez egy szöcske! (Igen, tudjuk, hogy a szöcskének nem ott van a szeme, és tök máshogy néz ki, de nekünk szöcske!) Milyen csúszda? Nem is kell rá! Egy igazi rovart építettünk kerekekkel! Gyönyörködtünk és elhatároztuk, néha majd levesszük róla azt a csúszdát.

Hadd látszódjon a mi nagyszerű szöcsdánk is!