PAPOS BRINGA – A legmutánsabb mutáns

A semmiből jött az ötlet. Egy velencei autózás alkalmával találtunk rá a misebusz névre hallgató autóbuszra. Nagy valószínűséggel a jármű csupán arra szolgált, hogy templomba szállítsa a város lakóit, azonban mi rögtön egy mozgó kápolnára asszociáltunk, ami remek helyszínt nyújthat különböző performanszok számára. Egész Budapestig fantáziáltunk.

A következő löketet egy jól megszokott Ben-Melinda-Roland kávézás adta meg. A páros biciklin elmélkedve jutottunk el egészen a gyóntató bicikli víziójáig, ahol a pap kormányoz, a gyónó pedig letekeri bűneit. És már meg is volt a következő bringa terve.

Az első kérdés az volt, hogy hány bicikliből álljon ez a fura szerkezet. Először úgy gondoltuk, mint a kiskertes bringát, de aztán inkább egy kétszemélyes tricikli megoldásra jutottunk, ahol az első kerék a kormányzó személyhez van közelebb, és nem a tekerőhöz.

Akkor viszont először ketté kell vágni egy biciklit, hogy az első kerék középen lehessen. Nagy rákészülés, és… vitte a flex szépen. Brutális. Lett egy félbevágott biciklink. A dolog szépsége, hogy az építés során rájöttünk, hogy így teljesen borulékony az egész szerkezet, és egyáltalán nem kellett volna szétvágni. Nem gond, vissza lett hegesztve. Majdnem olyan, mint új korában. Itt már valamiért lehetett sejteni, hogy ez a bringa nem lesz egyszerű.

A továbbiakban is hasonló elveket követtünk. Na jó, még ide egy rúd. Na még ide egy. Ide csak egy kicsi, csak hogy tuti stabil legyen. Ez párhuzamos? Hát persze. (Nem.)

Ahogy haladtunk, egyre kevésbé hasonlított egy biciklihez…

A következő probléma a kormányzás kérdése volt. Miután ügyesen-feleslegesen szétbarmoltunk egy kormányszerkezetet, építeni kellett egyet. Ez nem is nagy gond, szerencsére a kiskertes bringából ki lehetett indulni. És mi legyen maga a kormány? Ahol a szomszédban egy autóbontó működik, ott ez nem sokáig jelenthet gondot. Támogatásként kaptunk egy FIAT kormányt ajándékba. Köszönjük! Ettől lett csak igazán csini a bringa.

Eljött az első út ideje. Igaz, hogy még csak a váz volt meg, de hát muszáj mindent azonnal kipróbálni. Az oldalsó ülés helyére egy falapot tettünk, minden rögzítés nélkül természetesen. Nagy élmény! Észrevettük, hogy a bringa szinte egy helyben meg tud fordulni, nagyon izgalmas! Lejtő? Persze, hogy lemegyünk rajta! Kár, hogy csak már lendületvétel után jöttünk, rá, hogy nem biztos, hogy a féket, amit Ben egy rúdon lenget a kezében, rendeltetésszerűen lehet így használni. Ugrás!

Az első utat csak majdnem mi és a bringa bántuk.

Közben erősen gondolkodtunk a dizájnon. Egy papos bringa, hát minimum aranynak kell lennie! De gyönyörű, csillogós aranynak! Bordó bársony huzatok az üléseken, hímzett, arany rojtok… Így is lett. A bordó bársonyt egy kb 40 éves köntös szolgáltatta, az arany rojtokat pedig a helyi méteráru. Pedig meglátogattunk egy kegytárgyboltot, ne mondja senki, hogy nem vettük komolyan, csak a 3000 Ft/méter arany rojtnál úgy döntöttünk, feláldozzuk a hitelességet, és inkább maradunk a látszatnál. Nézzétek el nekünk!

Így született az első gyóntató bicikli, vagy a közönség szerint házastársas bicikli. (Mindenkinek a fantáziájára bízva a lehetséges munkamegosztást.) Bár eredeti rendeltetésére még sohasem használtuk, nagy örömmel várjuk bevállalós lelkiatyák jelentkezését.